A vám az államok által kivetett adószerű kötelezettség a vámhatárukat átlépő árukra. Célja egyrészt az állam bevételeinek növelése és az ország gazdaságának szabályozása: az adott ország piacán forgalomban lévő áruk szerkezetének és árának befolyásolása, leggyakrabban a hazai termékek, vagyis a hazai termelők védelme.
A vámok a külkereskedelmi politika fontos eszközei közé tartoznak, bár jelentőségük a szabadkereskedelmet előmozdító nemzetközi megállapodások következtében mára jelentősen csökkent. A domináns közgazdaságtani irányzatok szerint a vámok, az adókhoz hasonlóan, torzítják a piaci mechanizmusokat, így – rövid távon mindenféleképpen –jóléti veszteséget eredményeznek.
A történelemben a vámok egy speciális csoportját alkották a közlekedési vámok.
Ha a kivetett vám alapja az áru mennyisége (tehát például minden kilogramm után 200 forintot kell fizetni), akkor specifikus vagy mennyiségi vámról beszélünk. Ma már Svájc az egyetlen ország, amely a specifikus vámok rendszerét alkalmazza.
A specifikus vám alternatívája az érték- vagy ad valorem vám, amely az áru értékének meghatározott százalékával egyenlő. Ezt a százalékot, vagyis a vám kulcsát, többnyire gyakran változtatják az import- és exportadatok függvényében. Egy bizonyos értékhatár alatt a kulcs általában 0%, vagyis nem kell vámot fizetni.
A vámok kivetésének legfontosabb célja évszázadokon át az állami (vagy városi, földesúri) bevételek biztosítása volt. Az ilyen célú vámokat szokás fiskális vámoknak nevezni. A 19. század végére különböző adók (forgalmi, jövedelemadó) és járulékok váltak a költségvetési bevételek alapjává, ezzel a vámok fiskális szerepe elhalványodott.
A védővámok esetében a cél valamilyen hazai ágazat védelme. Azzal, hogy a vám megdrágítja a külföldi importőrök termékeit, a hazai termelők is magasabb árat szabhatnak, így megnő a profitjuk és nagyobb az esélyük a fennmaradásra.
A büntetővám esetében a kivető célja, hogy fellépjen valamilyen dömping ellen, illetve megtorolja a másik ország által kiszabott vámot, vagy az exportőreinek juttatott támogatást.
Kérdés: Cégünk használt személygépkocsik értékesítésével foglalkozik. A használt személygépkocsikat Svájcból szerzi be. A különbözeti áfa alapjának meghatározásánál a beszerzési áron kívül levonható-e a Svájcban kifizetett vám? Petrőcz Judit
Válasz: Az Áfa tv. 217. § (1) bekezdése szerint az adó alapja a viszonteladó árrése, csökkentve magával az árrésre jutó adó összegével. A törvény ugyanezen szakaszának (2) bekezdése értelmében az árrés a termék értékesítési árának és beszerzési árának a különbözetével egyezik meg.
A jogszabály szövege alapján megítélésem szerint jól érzékelhető, hogy a különbözeti áfa alapjának meghatározásakor kizárólag a beszerzési árnak van jelentősége, egyéb szempont figyelembe vételére ebben a vonatkozásban nincs lehetőség.
Kérdés: Tisztelt Szakértő! Magyarországi kft. német közösségi adószámos autókereskedőtől használt személygépkocsit vásárol magyar kft.-je számára. Ennél az ügyletnél az áfa levonása személygépkocsi miatt nem lehetséges csak fizetendő áfája lesz a magyar kft.-nek? Esetleg a használt személygépkocsi jellege miatt a német cég által nettó módon számlázott személygépkocsira nem kell a közösségi adózási normál szabályokat alkalmazni? Marad áfakörön kívüli az ügylet a használt autó miatt? Köszönöm válaszukat!
Válasz: A kérdéses ügylet nem vitásan ún. Közösségen belüli termékbeszerzés. Az Áfa tv. 50. §-a alapján termék Közösségen belüli beszerzése esetén a teljesítés helye a célország szerinti hely, vagyis Magyarország. Magyar adóalany Közösségen belüli termékbeszerzése esetén az ügylet a magyar Áfa tv. hatálya alá tartozik, azaz a beszerzőnek hazai jogunk szerint keletkezik áfa fizetési kötelezettsége.
Az Áfa tv. 63. § (1) bekezdése értelmében Közösségen belüli termékbeszerzés esetén a fizetendő általános forgalmi adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napjáig kell megállapítani. Az Áfa tv. e rendelkezéséből következően, amennyiben a magyar adóalany Közösségen belül terméket vásárol és az uniós eladó a számlát példának okáért május 15-én állítja ki, a magyar vevő a Közösségen belüli termékbeszerzés kapcsán a fizetendő adót a számla kiállításának napján (vagyis május 15-én), de legkésőbb a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítania.
Az ügylet semmi esetre sem “áfa körön kívüli”, az más kérdés,hogy az adó levonására az Áfa tv-ben meghatározott levonási tilalom (lásd 124. § (1) bekezdé d) pontját) nincs lehetőség, tehát az érintett adóalanynak csak “fizetendő áfája” lesz.
Kérdés: Tisztelt Szakértő! Cégünk egy macedón vállalatnak értékesít és számláz egy terméket. Ezt a terméket részünkre egy németországi cég számlázza ki, azonban az árut a macedón vállalat közvetlenül tőlük, Németországban veszi át. Hogyan kell ezt az ügyletet értelmezni áfa szempontjából? Köszönettel: Kátai Istvánné
Válasz: Az Áfa tv. 2. §-a értelmében adót kell fizetni az adóalany által belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, illetve terméknek az Európai Közösségen belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése után. Az Áfa tv. ún. alkalmazási hatálya tehát azokra az ügyletekre terjed ki, amelyek esetében a teljesítés helye Magyarország területére esik (lásd az Áfa tv. 25-35. §-át). A magyar Áfa tv. területi hatálya nem terjed ki azokra az ügyletekre, amelyekkel összefüggésben a termék nem kerül be belföldre, illetve ha fuvarozással együtt járó volt az értékesítés, akkor nem belföldről indul a szállítás, vagy – ún. láncügyletek esetében – a fuvarozást követő értékesítések esetében az árut nem hozzák be hazánk területére. (Nagy Áfa Kézikönyv, 208. oldal, 5.3.1. pont)
Az Ön által felvázolt esetben – ha jól értem – az értékesített terméket Németországból közvetlenül Macedóniába szállítják, vagyis az áru nem kerül be Magyarország területére. Megítélésem szerint ez azzal a következménnyel jár, hogy az ügylet a magyar áfa területi hatályán kívülinek minősül. Hasznos lenne, ha ez a megjegyzés – jóllehet ennek feltüntetése 2013. óta már nem kötelező – szerepelne a számlán. Felhívnám továbbá a figyelmet arra, hogy Németország (vagyis a termék indulási országa) szabályaira is figyelni kellene, hogy az értékesítés megfelel-e termékexportra vonatkozó előírásoknak. Fontos lenne továbbá arról is gondoskodni, hogy az áru Közösség területéről történő kilépését igazoló dokumentumok az Önök rendelkezésére álljanak.
Megjegyzem, hogy ún. háromszögügyletről csak akkor beszélhetünk, ha az ügyletben részt vevő mindhárom szereplő Európai Unió eltérő tagállama.
Kérdés: Tisztelt Szakértő! Korábban már kértem a véleményüket a következőkkel kapcsolatban: Mo.i székhelyű alanyi mentes adóalany szolgáltatást vesz igénybe EU-s országokból, mely után a fordított adózás szabályait alkalmazva adókötelezettségünk keletkezik, melyet minden hónapban bevallunk és megfizetünk. 2017-ben egy angol partnerrel szeretnénk informatikai szolgáltatási szerződést kötni, aki arról tájékoztatott minket, hogy Angliában nem köteles áfaregisztrációra, mert a cég forgalma nem haladja meg a jelenlegi 83.000 GBP összeghatárt. Ezáltal alanyi alanyi mentességet élvez Angliában, mely abban az esetben is biztosított számára, ha külföldi szolgáltatást nyújt, vagyis eleve adómentesen nyújthatja szolgáltatását. Kérdésem az volt, hogy alanyi adómentes adózóként be kell-e fizetnünk az áfát Magyarországon ezen szolgáltatás igénybevétele után? Erre azt a választ kaptam, hogy igen, be kell. Mi történik, ha ugyanettől a partnertől egy magyar áfaalany társaság fogad be számlát? Mivel a partnernek nincs közösségi adószáma, így az áfabevallásba nem tudom beállítani mint közösségi adóalanytól igénybe vett szolgáltatás, és az A60-as bevallásban sem tudom feltüntetni a szolgáltatás igénybevételt. Ebből az következik, hogy ezt a számlát nem kell egyáltalán szerepeltetni a bevallásban. De ha ez így van, akkor alanyi mentes adóalanynak miért kell befizetnie ezután a számla után az áfát? Vagy a normál áfaalany társaságnak mégis szerepeltetnie kell ezt a számlát és annak áfáját a bevallásban?
Válasz: Egy adott gazdasági esemény kapcsán a legfontosbb teendők egyike a teljesítési hely meghatározása. Ún. szolgáltatás import esetén a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett (lásd az Áfa. tv. 37. § (1) bekezdését). Önök, mint hazánkban gazdaságilag letelepedett társaság esetében ez azt jelenti, hogy a kérdéses ügyletre a magyar Áfa tv. szabályait kell alkalmazni.
Az alanyi adómentesség az általános forgalmi adó rendszerében olyan különleges “jogi minőség”, mely kifejezetten az adóalany személyéhez és nem az általa végzett gazdasági tevékenységhez kapcsolódik. Az Áfa tv. 193. §-a meghatározza ugyanakkor azokat az eseteket, amikor az alanyi adómentes adóalany nem járhat el adómentes minőségében (lásd még az Áfa tv. 37. § (1) bekezdését, valamint 139-141. §-ait). Szolgáltatások esetében – az Áfa tv. 37. § (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban – a megrendelő gazdasági letelepedettségének alapulvételével belföldön teljesülő szolgáltatások kapcsán, a szolgáltatást igénybevevő adóalany (vagyis Önök) válik adófizetésre kötelezetté (Áfa tv. magyarázata 203.oldal). Ha tehát az alanyi adómentes adólany olyan külfölditől vesz igénybe szolgáltatást, akinek belföldön nincs telephelye, és az Áfa tv. teljesítési helyre vonatkozó szabályai alapján a teljesítés helye Magyarország, akkor Önöknek, mint a szolgáltatás megrendelőjének önbevallással adót kell fizetniük az igénybevett szolgáltatás után (Nagy Áfa kézikönyv I. kötet, 769.oldal).
Megjegyzem, hogy – bár a brit áfa regisztrációs szabályokat közelebbről nem ismerem – megítélésem szerint az Önök partnere a közös hozzáadottérték-adó rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv 9. Cikke alapján adóalanynak minősül.
Kérdés: Üdvözlöm! Áfás egyéni vállalkozó és áfás cég közötti számlázás esetében, ha fordított adózást alkalmaznak, a szolgáltatás igénybevevőjének kell megfizetnie az áfát? Az áfa összege levonható lesz ez után az igénybevevőnél? Válaszát előre is köszönöm!
Válasz: Az ún. fordított adózás szabályait az Áfa tv. 139-142. §-a tartalmazza. Amennyiben az adott gazdasági esemény e rendelkezések hatálya alá tartozik, úgy az általános forgalmi adó összegét a vevő (a megrendelő) tartozik megfizetni. Figyelemmel arra, hogy az Áfa tv. említett szakaszai szerinti fordított adózás is adóköteles gazdasági eseményre vonatkoznak, a fordított adózás hatálya alá tartozó ügyletek kapcsán az adólevonási jog a vevőt (megrendelőt, illetve a szolgáltatás igénybevevőjét), megilleti.
Kérdés: Tisztelt Szakértő! Mezőgazdasági tárolót épített egy áfakörös adózó. Előlegszámlát kapott, fordított adózás szabályai szerint. Jól gondolom-e, hogy folyamatban lévő beruházásnál ez esetben majd csak a végszámlát kell szerepeltetni az áfabevallásban? Két év alatt három előlegszámla lesz, és majd a kivitelezés végén lesz a végszámla. Köszönöm megtisztelő válaszát! Balogné Csóti Anikó
Válasz: Az Áfa tv. 59. § (1) és (2) bekezdése alapján – ún. egyenes adózás esetén – adófizetési kötelezettség keletkezik. Abban az esetben azonban, ha az ügylet fordított adózás hatálya alá tartozik, sem az előleget fizető félnek, sem pedig az azt átvevő adóalanynak nem keletkezik adófizetési kötelezettsége, az előlegről kiállított számlán tehát az áf-t felszámítani nem kell (Kúria, Kfv.V.35.073/2016. számú ítélete). Ez azt jelenti, hogy az adókötelezettség csak a teljesítésről kiállított számla kézhezvételekor, vagy az ellenérték megtérítésekor, de legkésőbb a teljesítést követő hó 15. napján keletkezik.