Az első pillantásra a dolog végtelenül egyszerűnek látszik. A cégünknél megjelenő cseh, olasz, szlovák vevő vásárolni, mi eladni szeretnénk. Ráadásul termékünk értékesítésére áfa mentesen köthetünk szerződést. Cseh, olasz, szlovák, stb. vevőnk kezébe csapunk, az árut ún. exworks paritáson értékesítjük, kitöltjük a nemzetközi fuvarokmányt (CMR), adómentesen kibocsátjuk a számlát, vevőnk a vételárat kifizeti és ezzel az ügylet annak rendje, módja szerint lezárult, legalábbis látszólag. Eltelik, mondjuk két év, ám egy derűs napon az adóhatóság revizorai kopogtatnak, kezükbenáfa ellenőrzés megindítását elrendelő megbízólevéllel, és vizsgálni kezdik az általunk már-már elfelejtett ügyletet. Azáfa ellenőrzés befejezésekor derült égből villámcsapásként érminket a hír, az áru, amit oly lelkesen értékesítettünk külföldi vevőnknek, nem hagyta el Magyarország területét, ezért az adóhatóság milliós nagyságrendű adóhiányt állapít meg a terhünkre, adóbírsággal és késedelmi pótlékkal megfejelve. Ekkor szembesülünk azzal, hogy a viszonylag egyszerűnek tűnő helyzet súlyos kérdéseket vet fel, mindenekelőtt az említett ún. exworks paritással történő értékesítések esetében.

Az áfa ellenőrzés megállapításai kapcsán először is rá kell ébrednünk, nekünk kell bizonyítani, hogy termékünk igenis elhagyta az ország területét. Ezt követően érzékeljük, hogy az Unión belüli határellenőrzések megszűntével nem tudunk olyan megbízható dokumentumra támaszkodni, mely kétséget kizáróan igazolja az általunk értékesített termék Közösség más tagállamába történő kiszállítását. Tovább nehezíti a helyzetünket, hogy az áru kikerül felügyeletünk alól, így semmilyen eszközünk nincs arra, hogy kontrolláljuk: a termék ténylegesen megérkezett-e a célállomásra, vagy sem.Reménytelennek tűnő helyzetünk ellenére még sincs minden veszve.

Az Európai Bíróság ugyanis több ítéletében is foglalkozott a Közösségen belüli termékértékesítések adómentességének, illetve az ahhoz kapcsolódó áfa ellenőrzések problémáival, megteremtve azt a keretet, mely igyekszik biztosítani a közösségi jog alapelveinek, így elsősorban a jogbiztonság, az áruk szabad mozgása elvének érvényesüléséhez, illetve az adóelkerülés elleni küzdelem céljainak eléréséhez szükséges intézkedések közötti rendkívül kényes egyensúlyt (ún. Teleos, Euro-Tyre Holding, illetve Mecsek-Gabona ügyek).

Az Európai Bíróság említett ítéletei közül kiemelkedik a 2012. szeptember 6-án meghozott ún. Mecsek-Gabona ítélet, mely alapjaiban változtatta meg a korábbi évekre jellemző, az ügyfelek számára nem túl kedvező magyar bírói gyakorlatot. Az Európai Bíróság útmutatásait követve hazai bíróságaink leszögezték:

• az áfa ellenőrzésnek hitelt érdemlő módon kell bizonyítania, hogy az értékesített áru nem hagyta el Magyarország területét (Kúria Kfv.III.35.561/2015 sz. ítélete). A kiszállítás megtörténtével kapcsolatos kételyek önmagukban nem feltétlenül szolgáltatnak elegendő alapot az adómentesség megtagadásához (Kúria V.35.628/2012 sz. ítélete) ésebből következően az adóhiány terhünkre történő kiszabásához.
• amennyiben az áfa ellenőrzés kétséget kizáróan igazolja, hogy az áru Magyarországról történő kiszállítására nem került sor, kizárólag az a körülmény, hogy a termék nem érkezett meg a célországba, nem elégséges az eladó adófizetési kötelezettségének megállapításához (Kúria Kfv.I.35.341/2012, Kfv.I.35.398/2012 sz. ítéletei). Abban az esetben, ha az áfa ellenőrzés meggyőző módon igazolta, hogy az általunk értékesített áru kilépésére nem került sor, a terhünkre meghozott adóhatározat csak abban az esetben minősül jogszerűnek, ha az adóhatóság bizonyítja: tudtunk, vagy tudnunk kellett volna arról, hogy adókijátszás részesei lehetünk. „Nem kizárólag azt kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy a termékértékesítés során az áru elhagyta-e Magyarország területét, hanem azt is, hogy a felperes tudattartalma átfogta-e azt a körülményt, hogy olyan ügyletben vett részt, ami adókijátszáshoz vezet” (Kúria, Kfv.I.35.3/2012).

Az előbb említett „tudtuk vagy tudhattuk volna” formula mára már mondhatni közismertté vált a tárgyalótermekben. A „tudtuk vagy tudhattuk volna” kérdésében nem lehet igazán támpontot adni, annak megítélése mindig a konkrét eset összes körülményétől függ. Annyit azért érdemes mindehhez hozzátenni: „figyelemmel kell lenni arra, hogy az a bizonyíték, amelyet az eladó az adóhatóságnak benyújthat, alapvetően a vevőtől e célból kapott információktól függ” (Európai Bíróság ún. Teleos ügyben hozott ítéletének 42. pontja).

A bírói gyakorlatban beállott kedvező változások mellett fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Kúria ítéleteiben kidolgozta azoknak a tőlünk minimálisan elvárható intézkedéseknek a körét, amelyek elmulasztása esetén  az áfa ellenőrzést végző revizor kényelmesen hatra dőlhet és helyzetünket nyugodtan reménytelennek minősíthetjük. Így pl. alapvető elvárás, hogy ellenőrizzük:

• vevőnk rendelkezik érvényes közösségi adószámmal. Vevőnk adószámát könnyedén kontrollálhatjukaz ún. VIES (ValuaddedTaxInformation Exchange System) rendszeren keresztül (http://ec.europa.eu/taxation_customs/vies/?locale=hu). A lekérdezés eredményét feltétlenül őrizzük meg.
• a termékünk megvásárlását intéző külföldi vagy magyar személy jogosult-e vevőnk képviseletében eljárni. A képviseleti jogot igazoló okiratot is őrizzük meg. Amennyiben vevőnk képviselőjének meghatalmazása kevéssé közkeletű (pl. szlovák) nyelven készült gondoskodjunk annak lefordíttatásáról.

Az ÁFA ellenőrzés és a vámjog sokaknak egy érthetetlen katyvasz, ezen próbálunk Önnek segíteni!