Áfa ellenőrzésen már átesett olvasóink között olyanok talán, akik emlékeznek arra, hogy jó néhány évvel ezelőtt az adóhatóság egyre irreálisabb követelményeket támasztott azokkal a jobb sorsra érdemes vállalkozásokkal szemben, akik szerződéskötéseik előtt elmulasztották Sherlock Holmes-t felkérni partnereik ellenőrzése érdekében. Némileg leegyszerűsítve az áfa ellenőrzés a költségvetés érdekeinek lelkes védelme keretében elkezdte vizsgálni, hogy vajon képes volt-e szerződéses partnerünk elvégezni az általunk megrendelt munkát. Az áfa ellenőrzésnek szemet szúrt, hogy partnerünknek, példának okáért, nem volt az adott tevékenység elvégzéséhez szükséges szakképzettséggel rendelkező munkatársa. Igen ám, de partnerünk alvállalkozót vett igénybe. Ohó, kiáltott fel az adóhatóság egykoron, az alvállalkozó eltűnt, adót nem fizetett, munkavállalókkal szintén nem rendelkezett, ez több, mint gyanús.Az áfa ellenőrzés megállapításai rögzítő jegyzőkönyv szofisztikált megfogalmazása szerint partnerünk nem rendelkezett a szerződés teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, következésképpen a partnerünk által kibocsátott számlában szereplő áfát jogszerűtlenül helyzetük levonásba. Elvárható lett volna ugyanis, hogy partnerünket annak munkatársait, alvállalkozóit ellenőrizzük. Ha ezt megtesszük fel kellett volna ismernünk, hogy valaki más fogja elvégezni az általunk megrendelt munkát. Ebből az elvi alapból kiindulva aztán meghozták a minket marasztaló súlyos adóhiányt és adóbírságot kiszabó adóhatározatot.
Az Európai Bíróság azonban – hozzátesszük: a magyar bíróságok megkeresésére – úgy foglalt állást, hogy az adóhatóság által támasztott elvárások nincsenek összhangban az Európai Unió jogával. Az Európai Bíróság szerint
„Az adóhatóság általános jelleggel nem követelheti meg az áfalevonási (visszaigénylési) jogát gyakorolni kívánó adóalanytól egyfelől, hogy az arról való meggyőződés érdekében, hogy a korábban teljesített ügyletekkel kapcsolatban nem történt szabálytalanság vagy csalás, ellenőrizze, hogy az e jog gyakorlásának alapjául szolgáló termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója adóalanynak minősül‑e, hogy rendelkezik‑e a szóban forgó termékekkel, és képes‑e azok szállítására, illetőleg hogy áfa bevallási és ‑fizetési kötelezettségének eleget tesz‑e, vagy másfelől, hogy e vonatkozásbanrendelkezzen iratokkal.
Főszabály szerint ugyanis az adóhatóság feladata az adóalanyoknál az ahhoz szükséges ellenőrzés elvégzése, hogy felderítse az áfával kapcsolatos szabálytalanságokat, illetve csalásokat, valamint, hogy az e szabálytalanságokat, illetve csalásokat elkövető adóalanyokkal szemben szankciókat alkalmazzon.” (Európai Bíróság C-80/11 sz. ügyben hozott ítélete)
Megnyugodhatunk tehát. Amennyiben nem tudtuk és nem is tudhattuk, hogy partnerünk, esetleg annak alvállalkozója csalárd módon járt el, nincs mitől félnünk. Ráadásul az áfa ellenőrzésnek kell bizonyítania terhünkre a „tudtuk vagy tudhattuk volna” követelményt, ez pedig nem egyszerű feladat, még az adóhatóság számára sem. A közigazgatási bíróságok pedig a bizonyítási kötelezettség teljesítését szigorúan megkövetelik az adóhatóságtól.
Mindez kétségtelenül igaz, ám az óvatosság nem árt, sőt az parancsoló szükségszerűség! Amennyiben az áfa ellenőrzés bizonyítja, hogy „….a számlakibocsátó és a számla befogadója között a számlában foglalt gazdasági esemény ténylegesen nem történt meg, a továbbiakban fogalmilag szükségtelen annak bizonyítása, hogy a számla befogadója erről a tényről tudott vagy kellő körültekintés esetén tudhatott volna”(Kúria, Kfv.III.35.551/2015/6. sz. ítélete).
Ugyanis „Az általános forgalmi adó levonásához való jog gyakorlása körében az Európai Unió Bírósága széles joggyakorlatot alakított ki. Kimondta, hogy a jogbiztonság elve kötelezettséget is megfogalmaz minden adóalany számára annak érdekében, hogy az ügyleteik ne segítsenek másokat adókijátszáshoz. Ha az adóhatóság az ellenőrzés során objektív tényekkel bizonyítja, hogy az adózó tudott arról, hogy az általa adólevonási jog gyakorlására felhasznált számla fiktív, vagy a számla valótlanságáról azért nem tudott, mert elmulasztotta a terhére előírt ésszerű intézkedéseket, az adózót magát is, az adókijátszást elkövető személynek kell tekinteni. Ilyen esetben az adóhatóság jogosult arra, hogy megfossza őt az adólevonás jogától (C-439/04. és C-440/04. számú egyesített ügyek, Kittel ügy).
A Mahagében-Dávid ügyben hozott ítélet 42. pontja szerint a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak meg kell tagadniuk az adólevonás jogát biztosító előnyt, ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy e jogra csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak. Ugyanezen ítélet 54. pontjában az EUB megerősítette a C-409/04. számú Teleos és társai ügyben már kimondott értelmezését, mely szerint nem ellentétes az uniós joggal, ha azt követelik meg a gazdasági szereplőktől, hogy tegyenek meg minden tőlük ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az általuk teljesítendő ügylet ne vezessen adókijátszáshoz.
Az EUB a Mahagében-Dávid ügy ítéletének 44. pontjában rögzítette, hogy az abban az ügyben előterjesztett kérdések azon az előfeltevésen alapultak, miszerint a levonási jog alátámasztására hivatkozott ügyletet a vonatkozó számla szerint teljesítették, másrészt a számla tartalmazta az irányelvben megkövetelt valamennyi információt, így az irányelvben a levonási jog keletkezése és gyakorlására vonatkozóan előírt valamennyi érdemi és formai követelmény teljesült.”(Kúria, Kfv.III.35.213/2015/8.sz.ítélete).
Mindezekből az következik – különösen, ha korábban nem ismert céggel kötünk szerződést -, hogy a szerződéskötést megelőzően néhány egyszerű kérdéssel igyekezzünk tisztázni: reménybeli partnerünk, vagy annak alvállalkozója képes-e a szerződés teljesítésére. Ha ezt elmulasztjuk könnyen aknára léphetünk. Partnerünk, illetve alvállalkozója teljesítőképességének hiányára alapozva az áfa ellenőrzés arra fog törekedni, hogy meggyőzze a bíróságot, az általunk befogadott számlában rögzített gazdasági esemény nem történt meg. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a bíróság az eset összes körülményének mérlegelése alapján fogja a vitatott adóhatározatot felülvizsgáló döntését meghozni. A bírói mérlegelés eredménye pedig mindig bizonytalan.
